Nicholas Lander étteremkritikus. Ez alkalommal a legszebb terített asztal mentén átélt élményeit veszi számba az elmúlt esztendőből.
Elsőként emlékeztet arra, hogy nagy különbség lesz várhatóan az idei évben, tavalyhoz képest. A válság és a gazdasági folyamatok érzékenyen érintik a vendéglátás világát is. Emlékezetes étkezései közül elsőként két londoni étteremben tett látogatásáról ír.
Az első a Bocca di Lupo, azaz a farkas szája. Egy olasz étteremről van szó, közel a londoni színházakhoz és mozikhoz. A korábban kaszinóként üzemelő helyből Jacob Kenedy séf, és a jól csengő névvel felvértezett Victor Hugo alakított ki gasztronómiai szentélyt. Hosszú pult, látványkonyha, és egyéb divatos megoldások jellemzik a kialakítást. Kenedy menüje az olasz konyha remekeit hozza, melyeket az országban tett látogatásai során ismert meg behatóbban. Az étterem specialitása, hogy mindenből kínál kis és nagy adagot is. A menü a következőképpen festett: sült rák, polip és puhapáncélú rák. Egész sült articsóka borjúmiriggyel, crescentini (sült kenyér) édesköménnyel, szalonnával és sajttal. Végül desszertként égetett mandula granita (jégkása) keserűcsokoládé szörbettel. Mindez két személyre 36 fontért.
A második a francia Terroirs, a Trafalgar Square közelében. Hatalmas borlappal rendelkező étteremről van szó, brit, francia, olasz és spanyol borokkal. Kiváló kézműves ételremekeket kínálnak. A menüben négy kategóriát találunk: charcuterie (felvágottak, pástétomok, pácolt húsok), sajtok, kis tányérok és plats du jour (napi ajánlat). Ennek segítségével minden pénztárcának tudnak megfelelő ajánlatot tenni, az összes napszakban. Az tesztelt ételek közül néhány példa: jambon persillé, kacsás-feketegyökeres pite, ököruszály casserole (ragu) csigákkal.
E két étterem nem csak karakteres ételkínálattal bír, de rugalmas lehetőségeket, flexibilitást nyújtanak vendégeik számára a választásban. Mindemellett, különösen a Terroirs rendelkezik felejthetetlen atmoszférával, amely tartós emlék marad a látogatást követően.
Mély benyomást keltett Mr. Lander-ben a spanyol El Bulli-ban és a pekingi Sichuan Governmental Canteen-ben tett látogatása. Utóbbiban negyedmagával étkezett. Desszerttel kezdtek, majd számos chilivel feldobott ételt kóstoltak, végül a sörökkel kísért vacsoráért fizettek körülbelül ötezer forintot.
A kedvenc éttermeiben közös jegy az, hogy az évek során kinevelődött étteremvezetők, séfek és felszolgálók egy olyan generációja, amelynek átfogó szakértelme nyilvánvalóan megmutatkozik a „kevesebb több” elv szakszerű és kompromisszumoktól mentes alkalmazásában.
Ezt a benyomást keltette az El Celler de Can Roca, mely Spanyolország északkeleti részén található. A három Roca testvér olyan étlapot, borpincét és étkezőtermet alakított ki, melyben minden elem a helyén van és egyik sem ragyogja túl a másikat.
Hasonló harmóniát alakított ki belsőépítészet és étlapösszeállítás között a Trussardi divatház épületében található, azonos nevű étteremben működő Andrea Berton Milánóban, nem messze a La Scala-tól.
Emlékezetesek maradnak még a 2008-as esztendőből: a londoni Quo Vadis, a walesi The Walnut Tree Inn, Shaun Hill étterme. Mitch Tonks dartmouth-i étterme, a Seahorse, illetve a san francisco-beli Quince, ahol Michael Tusk a séf. Említésre méltó továbbá a Zuni Café, az A16 (mely sejthetőleg nem rokona az A38-nak), az Eleven Madison Park, és a kínai nudlizó, a Momofuku.
Franciaország sem maradhat ki a felsorolásból, innen öt hely kerül említésre: Le Comptoir, Fish, Itinéraires, Le Repaire de Cartouche és a Restaurant de la Gare Guewenheim-ben, ahol kivételesen jó borlap van. Egy dolog biztos, 2009-ben könnyebb lesz asztalhoz jutni.
(Financial Times)
Forrás: hvg.hu
